Az Ezüstkolloid készítő gép című írás folytatása

Ez az a készülék, amelyet újabban használok, és minden tekintetben meg vagyok elégedve vele. A fentebb említett weblapról való ő is, a Selbstbau-Projekt egyik megvalósítása. Egy picit változtattam rajta. Az eredeti készülék 5 mA-es elektródaárammal dolgozott. Ez szerintem sok. Módosítottam az áramgenerátorán, így most 1,0 mA az elektródaáram. Valamint kiegészítettem egy polaritás váltóval is, mert az mindenképpen kell.

Nézzük! A szokásosnál magasabb feszültséggel dolgozik, de hatékonyabb is. Mivel üresjáratban (terheletlenül) az ezüst elektródákon a feszültség eléri a 60V-ot, ezért különösen ügyeljünk az óvatosságra. Ez törpefeszültséget meghaladó érték, ezért kereskedelmi forgalomba nem hozható, kisgyermeket nem szabad a közelébe engedni!

A tervező különös módját választotta a feszültség emelésnek. Egy 12V-os váltakozófeszültséget nyújtó hálózati adapter kimenetét transzformálja felfelé a fordított üzemmódban működő TR1 transzformátor. A 2 x 12 és 2 x 110 V-os trafónak csak az egyik felét használjuk. Mind a primer, mind a szekunder körben van egy-egy kétirányú transil dióda (tranziens szupresszor) melyek a feszültségcsúcsok kordában tartásáért felelnek. További feszültség korlátozó elem az egyenirányítás utáni ZD51 Zener-dióda. Ezután következik egy szándékosan nem túl komoly szűrés az 1N4003-as diódával és 22mF-os kondenzátorral. Így tehát lüktető egyenfeszültség kerül az ezüst elektródákra, ami valószínűleg a készülék előnyére válik.

az ezüst elektródákon mért jelforma az ezüstkolloid készítés folyamatának legelején

A kapcsolási rajz alsó fele az 555 időzítővel megvalósított relés polaritás váltót ábrázolja. Az alkalmazott alkatrészekkel nagyjából 1 percenként vált polaritást szimmetrikusan.

Itt az általam készített nyákterv, hátha valakinek szüksége lesz rá. A Sprint-Layout 5.0 nyomtatott áramkör tervezővel készült .lay formátum.

3,5 óra alatt készítek vele 3dl, 22 ppm sűrűségű (szerintem) jó minőségű ezüst kolloidot. Az így készült oldat színtelen, íztelen. Annak is kell lennie. Na jó, egy kis fémes íz érezhető – végül is ezüst van benne. Az elektródákon és a kolloidális ezüst felszínén elenyészően csekély a kicsapódás. A mérési eredmények:

A kiértékeléshez tudni kell még a következőket:

•  12 cm hosszúságú; 1,63 mm átmérőjű, 99,99% tisztaságú német huzal ezüstelektródákat használok, melyeknek hasznos (desztillált vízbe merülő) hossza 80 mm.
• az elektródák távolsága 25 mm

Az ezüst kolloid készítés közben melegítem a desztillált vizet. 220V-os, 50W teljesítményű halogén-szerű izzó a fűtőtest, olyan amilyeneket a konyhaszekrények megvilágításához is felhasználnak. Amint a képeken is látható, az izzó felett, attól kb. 20 mm távolságra van egy 5 mm vastag vaslemez, ez a “platni”. Ez a vasdarab működés közben forró, de a pohárban lévő desztillált víz csak kb. 40 fokos. Ezt az üzemi hőmérsékletet 45-60 perc alatt éri el, ennyivel korábban kapcsolom be a fűtést, mint az ezüst kolloid készítő áramkört.  Jelentősen növeli a hőátadást – a folyadék hőmérséklete 50 fokra emelhető – ha az üvegedény alját vékonyan bekenem szilikon zsírral. A fűtés is minőségi követelmény, egyúttal az oldat termikus keverését is megoldja.

A D1 és D2 transil diódákat elég körülményes volt beszerezni, úgy látszik nem hétköznapi alkatrészek.

Ha hasznos volt számodra ez a leírás, kérlek ne felejtsd el “lájkolni”!