Ha beírjuk a YouTube keresőmezőjébe a “how to make colloidal silver” kifejezést, legalább két tucat “tuti” tippet kapunk az ezüst kolloid otthoni előállításához.
Látszólag pofonegyszerű
folyamatnak tűnik. 2 db nagy tisztaságú ezüstelektróda, desztillált víz, egy tiszta üveg, 1, vagy 3 db. sorba kötött 9V-os telep, két vezeték krokodilcsipeszekkel és félórányi időráfordítás. Nagyjából ennyi az, amit a felvételeken láthatunk. Ha ilyen egyszerű lenne…
Nem mondom, hogy ne készítsünk ilyen módon magunk is ezüst kolloidot. Csináljuk, ha kedvünk van hozzá. Csak ne igyuk meg! Felhasználhatjuk pl. vírusfertőzött növények bepermetezésére, esetleg állatok gyógyítására.
Hogy mi a gond a bemutatott metódusokkal? Több ilyen is van.
Az ezüst kolloidok egyik legfontosabb minőségi jellemzője az oldatban lévő ezüstrészecskék nagysága. A szemcsenagyságot pedig meghatározza az áramkörben kialakuló áram erőssége. Az elektrolízis kezdetén nagyon csekély az áramerősség, mivel a desztillált víz rossz elektromos vezető. Azonban az oldatba kerülő ezüstrészecskék hatására egyre jobb vezetővé válik, gyorsan eléri azt az 1 mA-es határértéket, amely fölé nem tanácsos engedni. Minél nagyobb az áram erőssége, annál nagyobb méretű ezüstrészecskék válnak le az elektródáról, annál rosszabb minőségű lesz a végtermék.
Márpedig az áram erőssége korlátozás nélkül exponenciálisan nő. Ugyanilyen mértékben lesz használhatatlan az ezüst oldatunk.
Már csak ezért sem lehet a bemutatott módon, harminc perc alatt biztonságosan használható kolloidális ezüstöt készíteni.
A megoldás: a tápegységnek áramgenerátoros üzemmódban kell működnie, ami egy beállított és állandó értéken tartja az áramerősséget, így biztosítva a homogén, kis szemcseméretet. Ez a szabályozott folyamat viszont meglehetősen elnyújtja a készítés idejét. Körülbelül 8 óra szükséges a kívánt 10-15 ppm sűrűség eléréséhez. Ez az idő természetesen függ még az elektródák felületének nagyságától, attól, hogy mennyi oldatot készítünk, annak hőmérsékletétől, stb.
Néhány videó korrektül szól az alapanyagok minőségéről, mások azonban nem.
Kizárólag gyógyszertárban vásárolt desztillált víz használható, semmiféle víztisztító berendezés által előállított víz nem megfelelő.
Legalább „négykilences” tisztaságú ezüstelektródák (99,99%). Az „ötkilences” természetesen jobb, de azt már arany árban mérik. Elektróda gyanánt bármiféle érme, vagy ékszer használata tilos. Egy megfelelő elektródapárral kb. 200 liternyi kolloidális ezüst készíthető, ami több mint 40 évre elegendő mennyiség.
Elképesztő, hogy a bemutatókon mennyire figyelmen kívül hagyják a sterilitást. (Ezüst sók: ezüst-nitrát, ezüst-szulfát és ezüst-klorid képződésének veszélye) Nem szólnak arról, hogy a készítéshez felhasznált üveget, tárolóedényt, tölcsért, desztillált vízzel alaposan ki kell öblíteni a készítés előtt.
Az elektródákat kézzel fogdosni nem szabad. Használat előtt egy új mosogatószivacs durva oldalával dörzsöljük át, és desztillált vízzel öblítsük le. Szabályos időközönként tisztítani kell az anódot, a rajta képződő sötét színű ezüst-oxid rétegtől. A katód az mindig matt-fehér, itt hidrogén képződik. Vannak, akik ezt a tisztítást megspórolják a tápegység pólusainak gyakori felcserélésével.

Elrettentő példa az egyik YouTube videóból: két hölgy készíti az ezüst kolloidot, láthatólag nem érdekli őket az elektróda állapota.
Az oldatot folyamatosan melegíteni kell, mert úgy jobb eredményt kapunk. 40 fok elegendő. Én erre a célra semmiképpen sem használnék mikrohullámú sütőt. Legcélszerűbb egy főzőlappal melegített, vízzel telt edénybe helyezni az üveget, amelyben az ezüst kolloid készül.
Készítés során az oldatot keverni célszerű, hogy a két elektróda közötti részecskefelhő egyenletesen szétterüljön.
Erre a célra használható egy üvegpálca, egy új akvárium levegőpumpa, egy kis elektromos modellmotor által hajtott propeller (fém nem érintkezhet az ezüst oldattal), valamint alkalmazzák a mágneses keverés elvét is.
Ez utóbbit – bár nagyon szellemes – nem javaslom, hiszen az ezüst kolloid érzékeny a mágneses térre. Az alábbi klip bemutatja a mágneses keverés elvét egyszerű Legó elemekkel megépítve:
A mikroszkopikus ezüstrészecskék fényérzékenyek. Készítés során, ha nem is sötét, de erősen fényszegény környezetre van szükség. Mindaddig, amíg a kész, papír alapú kávé filterrel átszűrt ezüstkolloid bele nem kerül a barna színű üvegbe, amely már hatékony szűrőhatással rendelkezik.
Túlságosan macerás? Igen, eléggé.
A YouTube videók egy másik része olyan készülékek használatát mutatja be, melyeket kifejezetten ezüst kolloid otthoni készítésére gyártottak. Amit mindenképpen tudni kell ezekről a masinákról: valamennyi ionos ezüst kolloid előállítására alkalmas. Ez önmagában még nem baj, hiszen a kereskedelemben kapható kolloidális ezüst oldatok többsége is ilyen, tartalmaznak ezüst ionokat. Nem mindegy azonban, hogy milyen arányban.
Többnyire szaggatott egyenfeszültséggel dolgoznak, a jobbak áramgenerátoros üzemmódban, valamint kényelmi funkciókat is tartalmazhatnak, mint pl. a folyamat végi automatikus kikapcsolás, polaritás váltás, az oldat keverése, fűtése.
Néhány kitűnő gyári ezüst kolloid készítő gép, valamint (általam is használt, kipróbált) amatőr megvalósítások az otthoni ezüst kolloid készítéshez.





- Az atomos ezüstkolloid nagyon gyorsan felszívódik, a véráramba kerül. Leghatásosabban a szájüreg, és a nyelőcső nyálkahártyáján keresztül. Lenyelés előtt ezért tanácsos a szájban tartani. Az emésztőrendszeren keresztül legtovább a vékonybélig jut el.