Még a szüleimtől hallottam: valaki fogadást kötött, hogy ő bizony képes egy ültő helyében megenni 1 kg. étcsokoládét. Nem tudom, mi volt a tét, de megette.
És azután belehalt.
A csokoládé tehát mérgező? Vagy ennyire ártalmas az egészségre? Nem, nem az, de az emberi butaság néha az lehet.

A rádió egyik reggeli műsorában hangzott el: már Magyarországon is van egy olyan ember, kinek bőre enyhén kékes színezetűvé változott az ezüstkolloid fogyasztása miatt. Állítólag visszafordíthatatlan folyamatról van szó. Hogyan lehetséges ez?

Két dolog kell hozzá:

1) Rossz minőségű ezüst kolloid, amit talán maga az érintett állított elő valamely kétes masinával. NE tegyük! Sem a tisztaságot, sem a koncentrátumot, sem a kolloid szemcsék méretét nincs módunk ellenőrizni. Mindhárom döntő fontosságú a biztonságos fogyasztás, alkalmazás szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy a megfelelő tisztaságú ezüst elektródákat elég körülményes beszerezni.

A Magas koncentrációjú, de még inkább nagy (10 nanométernél nagyobb) szemcseméretű kolloidszemcsék feleslege nem tud kiürülni a szervezetből, ott lerakódva idővel valóban bőrelszíneződést okozhat. És épp ezért ne is vásároljunk gyanúsan olcsó készítményt sem.

2) A több éven keresztül fennálló, előírásoknak fittyet hányó túlzott fogyasztás. A rádióműsorban elhangzott hír szólt arról, hogy az érintett több éven keresztül nem csak fogyasztotta, de mosakodáshoz is felhasználta a maga készítette ezüstkolloidot.

Nem szerettem volna megijeszteni, ellenkezőleg. Csupán óvatosságra inteni. Csakúgy, mint a csokoládé: vétek lenne lemondani róla, de nem szabad visszaélni vele.

Paul Karason a legelhíresültebb kék bőrű ember. Kattintson a lejátszás gombra!

“Egy nagyon hideg, esős, szeles szeptemberi napon berobbant az életünkbe egy, akkor kb. másfél hónapos cica. A csont sovány, kiszáradt és szétázott, hangtalanul síró, remegő aprócska jószág alig állt a lábain, teljesen le volt gyengülve. Megetettem, megfürdettem (iszonyú mennyiségű bolhája volt), hagytam kicsit pihenni. Mivel nem akartam macskát tartani, végig jártam vele az utcánkat, de nem kellett senkinek. Elvittük az állatorvoshoz, aki nem sok jóval bíztatott.

Elkezdtem neki adni az ezüstkolloid oldatot, minden étkezéskor 1-1 1/2 ml-t. Rengeteget evett, naponta 4-6 doboz konzervet és fél doboz macskatejet. Közben a hasa is ment arra Biogélt etettem vele háromszor fél kávéskanállal.

Három nap múlva már aktívan játszott, megerősödött, kezdett macskaformát felvenni. A hasmenése megszűnt, a farkasétvágya némileg csökkent. Jó kedélyű, nyugodt, első pillanattól szobatiszta cica lett belőle. Ma már a “falon szaladgál”, bútorokon “repked”, megtámadja a kutyát, nincs benne félelem az ember iránt.

Én ugyan kutyarajongó vagyok, ám ez a pici állatka rövid idő alatt sikeresen belopakodott a szívembe. Most szerepet cseréltünk és ő gyógyít engem. Már nem adnám semmiért.” (Molnárné Á. Éva)

“2008. augusztus végén a szomszédomék szüreteltek. Kaptam tőlük 2 gyönyörű fürt szőlőt!

Nem akartuk elfogyasztani egyszerre, gondoltam egy kísérletben fogok, nézzük csak mit tud az ezüst kolloid? Igazából meg tudja-e akadályozni a baktériumok terjedését, egyszóval megakadályozza-e a szőlő rohadását?

Az első hét után az a fürt, amelyet nem szórtam be ezüsttel elkezdett színeződni, tehát el kellet fogyasztani. A másik fürt, amelyet beszórtam ezüst kolloiddal, az a kilencedik héten kezdett színesedni, akkor fogyasztottuk el.

Tehát igen, az ezüst kolloid nem csak gyógyít, de tartósít is.

Azóta a zöldféléket, amelyeket a hűtőben tárolok minden esetben beszórom ezüst kolloiddal, hiszen megöli a baktériumokat. Ha el akarod rakni télre az almát, tedd te is azt, amit én tettem a szőlővel. Sok sikert.” (W. Gézáné Juci)

Forrás: www.termektapasztalatok.hu

“Nekem továbbra is nagyon jó tapasztalataim vannak az ezüst kolloiddal. Nem csak fertőzések (bőr, emésztő rendszer, légúti, .) esetén volt hatásos, hanem pl. bodzaszörp vagy más befőtt tartósításánál is.

Tartósítás nélkül egy bodzaszörp kb. 1 hónapig bírta és felforrt. Egy fél kiskanálnyi ezüst kolloiddal még egy év múlva is iható volt (addigra el is fogyott mind.)”
Forrás: Internet, Emich család kalandjai

“Körülbelül hat évvel ezelőtt még teniszeztem, amikor játék közben a labda igen erősen arcul ütött. Ezután megfigyeltem, hogy sokkal több ütést vétek el, mint annak előtte. Megbeszéltem egy találkozót, hogy elmehessek egy szemorvosi vizsgálatra, mert úgy gondoltam, valami probléma lehet a szememmel. Még a találkozást megelőzően beszélgettem a szomszédommal, aki ápolónő és tanácsolta, hogy készíttessek egy vércukorszint-ellenőrzést. Megcsináltattam, és igen, kiderült, hogy cukorbeteg vagyok.

Azóta is naponta 2-4 alkalommal inzulint kell kapjak. Az egyik probléma, ami a betegségemmel együtt járt, hogy nagyon nehezen gyógyultak a bőr karcolásai, vágásai. Esetemben még egy kisebbfajta seb gyógyulása is közel három hónapig tartott.

Egy barátom, aki ismerte és alkalmanként fogyasztotta is az ezüstkolloidot, tanácsolta, hogy próbáljam meg én is. Ugyanakkor azt is ajánlotta, hogy ne csak belsőleg használjam, hanem ecseteljem vele a sérült bőrfelületet. Két héttel ezt megelőzően egy nagy könyv esett le az íróasztalomról, és esésében egy közel 10 cm-es horzsolást ejtett a bal bokám felett, igen fájdalmas volt. A beszélgetésünket követően, miután a barátomtól ezüstkolloidot kaptam, azonnal kezelni kezdtem vele ezt a sebet. Hinnéd-e, hogy a baleset után három héttel szinte teljesen meggyógyult?

Néhány nappal később Hálaadáskor, hagymát, zellert és egyebeket aprítottam a vacsoránkhoz. Az édesanyáméknál voltam, és egy nagyon éles kést használtam. Olyan elővigyázatlan voltam, hogy egy nagy vágást ejtettem a hüvelykujjam belső felén, amitől az úgy nézett ki mint egy karfiol. Tudtam: három keserű hónap következik, mire ez a hatalmas seb begyógyul. Ez annál is fájóbb volt számomra, mivel a munkám során rengeteget gépelek a számítógép billentyűjén.

Amikor hazaértem, eszembe jutott az ezüstkolloid, s lefekvés előtt tettem belőle a hüvelykujjamra. Már másnap reggel kellemes meglepetés volt, hogy nem fájt. Bár még mindig úgy nézett ki, mint egy karfiol, de a seb már nem volt olyan mély, mint előző este. Engem egészen lenyűgözött.

A későbbiekben, hasonló esetekben mindig az ezüstkolloidhoz fordultam segítségért, és nem csalódtam benne. Történt még valami: a macskámnak van valami fülproblémája, amit az állatorvos nem tudott azonosítani. Adott valami kenőcsöt, de ez sajnos egyáltalán nem használt, és a bőrbetegség már hónapokon keresztül fennáll. Szegény macska sétálás közben rázza a fejét és kaparja a füleit. De most elhatároztam, hogy őt is az ezüstkolloiddal fogom kezelni.

Köszönöm Frednek, hogy beszélt nekem az ezüst kolloidról, azt szeretném, ha mindenki tudomást szerezne róla, túl jó ahhoz, hogy ne ismerjék az emberek.”

Elaine Simons