Többen is kérdezték már tőlem: megfelelő-e az az ezüst kolloid, amit fogyasztanak? Mintha valamiféle szakértő lennék. Nem vagyok. De úgy gondoltam, kell lennie viszonylag egyszerű vizsgálati módszernek, amely segít abban, hogy ne nyúljunk nagyon mellé a vásárlással. Tehát utánajártam, és jelentem van. Pontosabban vannak ilyenek. Íme, néhány egyszerű teszt, melyek alkalmasak ezüst kolloid otthoni vizsgálatára:

1) Öntsünk egy kis űrtartalmú, tiszta, színtelen üvegedénybe 30-60 ml ezüstkolloidot. Figyeljük meg a színét. A minőségi, elektrolízissel előállított termékek többnyire színtelenek. A sárgás, barnába hajló szín a túlságosan nagy szemcseméret jele, vagy valamilyen idegen anyag jelenlétére utalhat. (Van kivétel is, az egyik legjobb minőségű ezüstkolloid színe olyan, mint a sötét jeges teáé, de ez tudtommal Magyarországon nem árulják)

2) Néhány napos mozdulatlan tárolás után sem fedezhetünk fel az üveg alján semmiféle ülepedést, zavarosságot. A minőségi kolloidban lévő ezüstszemcsék mérete < 10 nm, állandó hő mozgásban (Brown-mozgás) vannak, képtelenek ülepedni.

3) Egy erős, koncentrált fénnyel oldalról megvilágítva az üveget, egy kúp alakú fénynyalábot kell lássunk az üveg belsejében. Ez a jelenség az úgynevezett Faraday-Tyndall hatás, a kolloid oldatok oldalról megvilágítva fényszóródást, opalizálást mutatnak. Ezt a kísérletet célszerűen egy elsötétített helyiségben végezhetjük el. Én fényforrás gyanánt egy diavetítőt használtam, melynek lencsenyílását még szűkítettem is.

4) Egy másik “átvilágítós” módszernél lézerpointert használunk. (alsó kép) Az ezüst kolloid oldat belsejében látnunk kell a lézerfény útját. A legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk: van-e hatóanyag a termékben, s nem desztillált vizet vásároltunk. Ugyanakkor a kolloid oldatban tovahaladó lézerfény erőssége, vastagsága további információkat hordoz. Furcsamód a gyengébb a jobb. Az erős nyaláb nagy szemcseméretre, (és / vagy) nagy sűrűségre utal. A szemcseméretről már volt szó, a sűrűségről annyit, hogy az ilyen típusú kolloid oldatoknál a 10 ppm (part per million) érték az elvárt. Az 50 ppm, vagy e feletti sűrűség csak a tisztán atomos ezüstkolloid esetében jó érték (ritka mint a fehér holló).

5) Egy “roncsolásos” vizsgálati mód:
A tárgyalt ezüst kolloid oldatok mindegyikében találhatóak ezüstionok, amelyek pozitív töltésűek és nem kívánatosak, és a számunkra hasznosabb negatív töltésű ezüst részecskék. Ez utóbbiak néhány ezüst atomot tartalmaznak, és ezeknek van kórokozó ellenes hatása. A gyenge minőségű ezüst kolloid túlnyomórészt csak ezüstionokból áll, (> 80%) és nagyon csekély hasznos anyagtartalommal. Az a jó, ha az arány minél inkább ez utóbbi javára tolódik el.

Helyezzünk kémcsőbe kevés ezüst kolloidot, és adjunk hozzá konyhasót. Csupán néhány szemet, maximum egy szűk csipetnyit. Fény felé tartva figyeljük meg, ahogyan lassan feloldódik. A nátrium-klorid egyesül az ezüst ionokkal, és ha sok van belőlük, az egész oldat felhőssé, ködössé válik. Na ekkor van baj :)

Végül az erős fémes íz is az ezüstionok túlzott jelenlétére utal.

Források:

http://health2us.com/water.htm

www.energeticnutrition.com/hi/dna.html
www.silver-lightning.com/tyndall/
www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kidw/0/27103/index.htm